Az úgy kezdődött,hogy az egyik kedves kolléganőm megkérdezte,hogy befogadnék-e két régi komódot… Hát persze…két régi komód mindig jól jön! Egyébként is szeretem a komódokat,meg a régieket is. Praktikus bútordarabok,sok mindent elnyelnek és még sem azt a hatást keltik,mint egy nagy beépített szekrény,továbbá szerintem ezeknek a régi daraboknak lelkük is van… Kezdve attól,hogy kézzel készültek,van bennük anyag és a faragásokat sem lehet csak úgy szív nélkül rájuk rittyenteni. Szóval a komódok jöttek(pontosabban egy másik kedves kollégám hazaszállította nekem,kis teherautó kellett hozzá,mert elég méretesek),én meg majd elájultam mekkorák. Az egyikről már írtam ITT,most jön az oroszlánlábú. Alapos tisztítás után,saját keverésű festékkel festettem le. A recept EBBEN a bejegyzésben található. A változás annyi,hogy…

Az úgy kezdődött,hogy az egyik kedves kolléganőm megkérdezte,hogy befogadnék-e két régi komódot… Hát persze…két régi komód mindig jól jön! Egyébként is szeretem a komódokat,meg a régieket is. Praktikus bútordarabok,sok mindent elnyelnek és még sem azt a hatást keltik,mint egy nagy beépített szekrény,továbbá szerintem ezeknek a régi daraboknak lelkük is van… Kezdve attól,hogy kézzel készültek,van bennük anyag és a faragásokat sem lehet csak úgy szív nélkül rájuk rittyenteni. Szóval a komódok jöttek(pontosabban egy másik kedves kollégám hazaszállította nekem,kis teherautó kellett hozzá,mert elég méretesek),én meg majd elájultam mekkorák. Most az egyikről írok(később a másikról is)… Kezdő állapot,láb nélkül,szúnyomokkal,ütötten-kopottan mégis gyönyörűen,eredeti kerámia fogantyúkkal. Lábakat esztergáltattam neki az eredeti kitörött/eltörött alapján. Alaposan átkentem szúölőszerrel.…