Régen-a korombeliek még emlékezhetnek-nagyanyáink otthon viselt ruhájára, az „otthonkára”, ami többnyire műszálas, színes mintás, ujjatlan köpenyszerű térdig érő egyberuha volt, elöl gombokkal. Az én drága Nagymamám is így égett bele a tudatomba, szívembe, lelkembe….szeretetével, kedvességével, a sok-sok közös élménnyel, emlékkel örökre kitörölhetetlenül….az Ő otthonkáiban… Voltak a legjellemzőbb , a kedvenc darabjai…közöttük ez a pöttyös is. Évekig rakosgatta anyukám a szekrényben…mert hiába egy darab textil, egy élettelen tárgy…Ő jut eszünkbe róla, ha ránézünk…de így a szekrényben, bizony senki nem nézegeti…egy-egy rendrakáskor, át és kipakoláskor  a kezünkbe kerül…de csak akkor. Én most előszedtem és felszabtam, szívecskéket varrtam belőle. Még a meg nem született dédunokáknak is jut majd belőle…Ők már sajnos nem ismerhették,…